18.rész
„Azt mondják,az idő megváltoztatja a dolgokat. De az igazság az, hogy magadnak kell megváltoztatnod őket”.
„Azt mondják,az idő megváltoztatja a dolgokat. De az igazság az, hogy magadnak kell megváltoztatnod őket”.
1.kazetta / A oldal
Hol kezdjem? Ilyenkor illik köszönni? … Nevetséges, amit csinálok. Meg sem érdemelnéd, hogy köszönjek. Nevessek? Akarod? Hahaha. Nem… ettől nem jobb. Szeretnélek megtalálni. Meg akarlak keresni, hogy megkeserítsem az életed, mint ahogy te tetted velem. Miért csinálom? Mert nem tudod, hogy min kell keresztül mennem. Meg akarlak fojtani… hányszor is gondolkodtam el a halálodon? Hány féle képpen öltelek már meg? Megszámolni sem tudnám. Elképzeltem, megálmodtam, aztán gondolatban meg is tettem, de még mindig élsz. Megijedtél már? Remélem.
…
Tartozom neked magyarázattal? Nem, még ezt sem érdemelnéd meg… De én jó lány vagyok. Úgy neveltek, hogy mindent reálisan, és a szabályokat követve tegyek. Bár ez a kazetta, és a halálod közel sem lenne törvényes, nekem is jár a szabályszegés. Főleg azok után, amiket te műveltél velem. Feltehetnéd a kérdést, hogy miért? Mégis mit műveltem? Feltételezem, azt sem tudod, ki lehetek. Jobb is így. Nem is fogod megtudni. Majd az utolsó kazettán… de hol van az még… most úgy nevetnék. De nem olyan jóízűen. Mióta tudom, hogy te vagy, már sosem nevetek jólesően. Olyan szarkasztikusan szeretnék most. Olyan gonoszan… hogy veszélyezve érezd magad… De persze én nem vagyok ilyen. Elég trauma lesz neked ez a kazetta. Legalábbis remélem. Ahogy elképzeltem, biztosan…
…
A magyarázat pedig a következő: Elvetted az életem. Minden pillanatát felforgattad. Minden percét tönkretetted. Ez vagy te. Egy nagy csaló, undorító, szellem, aki mindenhol jelen van, és amint mosoly kerül az arcomra, lehervasztod. Találgathatsz, ki lehetek. Nem fogsz rájönni. Azt, amit ebben a tizenkilenc évben tettél, nem bocsájtom meg. Vagy te fogsz meghalni, vagy én. Nem hagyom, hogy ez folytatódjon. A döntés a te kezedben van.
…
És most pedig térjünk inkább a lényegre. Az első kazetta A oldala még semmit sem fog tartalmazni. Eddig csak tudattam veled, hogy hogy is érzek irántad. Hogy nagyjából tudd, miért kapsz furcsa kazettákat névtelenül, cím nélkül, furcsán. Ezeken lesz az életem. Minden hónapban, teliholdkor kapsz egyet, amit akkor hallgatsz meg, amikor akarsz. Viszont egy hónap múlva, amint megérkezik a második, akkor az az előtti el fog tűnni. Mármint persze, nem tűnik el, csak képletesen visszaveszem. Meg lesz az idő és a pillanat, amikor visszakapom tőled. Tehát egy hónapod van meghallgatni. Azt hiszem ez elég jó alku, tekintve, hogy akár napokra is szoríthatnám az idődet, de úgy nem lenne érdekes. Ki tudja mikor lennél öngyilkos… Azt meg még nem akarom. Azt akarom, hogy rájöjj, ki vagyok. Azt akarom, hogy emészd magad miatta. Szeretném, hogy tudd mennyire fájdalmas ez nekem. Aztán majd utána azt csinálsz, amit akarsz. Ki tudja még, hogy hogy lesz… Az, hogy meghallgatod e, az rajtad áll. Ha nem teszed, nem tudod meg soha, hogy ki lett miattad öngyilkos. Sőt, talán hogy ki volt az, akit MEGÖLTÉL.
…
És most a kazettákról… Tudom, hogy nem önként kerültél bele a játékba, de sajnos benne vagy, és vannak szabályok, amiket kötelezően be kell tartanod. Az egyik és legfontosabb, hogy erről senkinek sem szabad beszélned. Ha ez kitudódik, abban a pillanatban megszűntetem a kazetták gyártását, és a végét nem fogod megtudni. És ismerlek már annyira, hogy tudjam, furdalni fog a lelkiismeret. Még ha azt is akarod beleültetni az agyadba, hogy semmi közöd ehhez az egészhez, akkor is tudni és érezni fogod, hogy de, igenis van. A te lelkeden szárad az egész. Ha meghalok, az is.
A második, hogy tilos odaadnod másoknak, és tilos, hogy ők is meghallgassák. Ellenkező esetben ugyan az történik, mint az első esetnél. Az utolsó szabály, hogy ne állj ellent. Amennyiben ezt teszed, szintén megszűnik ez az egész. Rajtad áll minden, és azon, hogy mennyire játszol szabályszerűen.
…
Nos, eljött a búcsú ideje. Persze nem örökre. Itt van még a B oldal, és jó pár másik kazetta. Rajtad áll minden. Én pedig mindenről tudok. Bármit teszel, azt tudni fogom… Ha készen állsz, akkor fordítsd meg a lejátszóban a kazettát. Ha nem….
~¤~
…
Tartozom neked magyarázattal? Nem, még ezt sem érdemelnéd meg… De én jó lány vagyok. Úgy neveltek, hogy mindent reálisan, és a szabályokat követve tegyek. Bár ez a kazetta, és a halálod közel sem lenne törvényes, nekem is jár a szabályszegés. Főleg azok után, amiket te műveltél velem. Feltehetnéd a kérdést, hogy miért? Mégis mit műveltem? Feltételezem, azt sem tudod, ki lehetek. Jobb is így. Nem is fogod megtudni. Majd az utolsó kazettán… de hol van az még… most úgy nevetnék. De nem olyan jóízűen. Mióta tudom, hogy te vagy, már sosem nevetek jólesően. Olyan szarkasztikusan szeretnék most. Olyan gonoszan… hogy veszélyezve érezd magad… De persze én nem vagyok ilyen. Elég trauma lesz neked ez a kazetta. Legalábbis remélem. Ahogy elképzeltem, biztosan…
…
A magyarázat pedig a következő: Elvetted az életem. Minden pillanatát felforgattad. Minden percét tönkretetted. Ez vagy te. Egy nagy csaló, undorító, szellem, aki mindenhol jelen van, és amint mosoly kerül az arcomra, lehervasztod. Találgathatsz, ki lehetek. Nem fogsz rájönni. Azt, amit ebben a tizenkilenc évben tettél, nem bocsájtom meg. Vagy te fogsz meghalni, vagy én. Nem hagyom, hogy ez folytatódjon. A döntés a te kezedben van.
…
És most pedig térjünk inkább a lényegre. Az első kazetta A oldala még semmit sem fog tartalmazni. Eddig csak tudattam veled, hogy hogy is érzek irántad. Hogy nagyjából tudd, miért kapsz furcsa kazettákat névtelenül, cím nélkül, furcsán. Ezeken lesz az életem. Minden hónapban, teliholdkor kapsz egyet, amit akkor hallgatsz meg, amikor akarsz. Viszont egy hónap múlva, amint megérkezik a második, akkor az az előtti el fog tűnni. Mármint persze, nem tűnik el, csak képletesen visszaveszem. Meg lesz az idő és a pillanat, amikor visszakapom tőled. Tehát egy hónapod van meghallgatni. Azt hiszem ez elég jó alku, tekintve, hogy akár napokra is szoríthatnám az idődet, de úgy nem lenne érdekes. Ki tudja mikor lennél öngyilkos… Azt meg még nem akarom. Azt akarom, hogy rájöjj, ki vagyok. Azt akarom, hogy emészd magad miatta. Szeretném, hogy tudd mennyire fájdalmas ez nekem. Aztán majd utána azt csinálsz, amit akarsz. Ki tudja még, hogy hogy lesz… Az, hogy meghallgatod e, az rajtad áll. Ha nem teszed, nem tudod meg soha, hogy ki lett miattad öngyilkos. Sőt, talán hogy ki volt az, akit MEGÖLTÉL.
…
És most a kazettákról… Tudom, hogy nem önként kerültél bele a játékba, de sajnos benne vagy, és vannak szabályok, amiket kötelezően be kell tartanod. Az egyik és legfontosabb, hogy erről senkinek sem szabad beszélned. Ha ez kitudódik, abban a pillanatban megszűntetem a kazetták gyártását, és a végét nem fogod megtudni. És ismerlek már annyira, hogy tudjam, furdalni fog a lelkiismeret. Még ha azt is akarod beleültetni az agyadba, hogy semmi közöd ehhez az egészhez, akkor is tudni és érezni fogod, hogy de, igenis van. A te lelkeden szárad az egész. Ha meghalok, az is.
A második, hogy tilos odaadnod másoknak, és tilos, hogy ők is meghallgassák. Ellenkező esetben ugyan az történik, mint az első esetnél. Az utolsó szabály, hogy ne állj ellent. Amennyiben ezt teszed, szintén megszűnik ez az egész. Rajtad áll minden, és azon, hogy mennyire játszol szabályszerűen.
…
Nos, eljött a búcsú ideje. Persze nem örökre. Itt van még a B oldal, és jó pár másik kazetta. Rajtad áll minden. Én pedig mindenről tudok. Bármit teszel, azt tudni fogom… Ha készen állsz, akkor fordítsd meg a lejátszóban a kazettát. Ha nem….
~¤~
A könyvem kihullott a kezemből. Hangos koppanással ért földet, a testem pedig elzsibbadt. Kár volt elkérnem a lejátszót. Jobb lett volna, ha el sem kezdem hallgatni. Most belekeveredtem. Én vagyok a hibás. Valakinek az életéért felelek.
Forró könnycsepp gördült végig az arcomon, és az ölembe hullott. A lejátszó halk sercegéssel jelezte, hogy lejárt a szalag. Fordítani kell. De nem akarok. Nem akarom tudni. El akarom égetni. Meg akarom szűntetni. Ahogy az agyamban is mindent. Azt akarom, hogy törlődjön ki, hogy fehér lap legyen az egész. Hogy újra kezdhessem. Mert nem tudom mit tettem… Borzalmasan érzem magam… Valaki miattam akar öngyilkos lenni. És ennek a tudata, fojtogat…
Csak az a néhány mondat járt a fejemben, ami arról szólt, hogy nem fogom megtudni ki az, nem adhatom tovább, egyedül kell ezt a terhet cipelnem, és rajtam van a felelősség, hogy valaki meghal e a földön, vagy sem. Talán csak vicc ez az egész… Mégis, közel sem hangozott annak. Annyira szerettem volna ezt hinni, de nem lehetett. Ez igaz volt. Valamit tettem, amire ijesztő, de nem emlékszem…
A digitális órámra néztem. A vörös számok azt hirdették, hogy hajnali két óra van. Elloptam a bátyám magnóját… Csak azért, hogy ezt megtudjam. Hogy örökre ezt kelljen magamon viselnem… Ezt a fájdalmat… Legszívesebben a falhoz vertem volna a fejem.
Némán ültem a sötét szobában. Az eső halkan kopogott az ablakon, és az erkélyem előtt lévő fa néhány gallya az ablaknak verődött. Tombolt a szél, mégis legszívesebben kifutottam volna a hidegbe… Az esőbe, hogy hagy vigyen el. Már nem voltam benne biztos, hogy élni akarok tovább…
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése